„Szovjet kolonializmus”: Nagy Ferenc és a magyar kommunistaellenes emigráció gyarmatellenes törekvései a Harmadik világban
Ginelli Zoltán
Bevezetés
A kutatás a második világháború utáni kommunista hatalomátvétel elől USA-ba menekülő magyar emigráció politikai, szakértői és propagandatevékenységét vizsgálja a posztgyarmati Harmadik világban. Bemutatja, hogy a magyar antikommunista emigráció hogyan hozta létre „szovjet gyarmatosítás” diskurzusát az afroázsiai dekolonizáció okozta hidegháborús átrendeződés alatt, és hogyan igyekezett az újonnan felszabadult gyarmatokat, a formálódó Harmadik világ országait meggyőzni, hogy a „keleti blokkot” és Magyarországot is gyarmat sorsú országként ismerjék el és támogassák a Szovjetunió alóli felszabadulását.
Emigráció mint globalizálódás
Nagy Ferenc (1903–1979) a második világháború utáni első magyarországi demokratikus parlamenti választásokon kimagasló kisgazdapárti fölény (57%) mellett lett kisgazda miniszterelnök (Tildy Zoltánt váltva). Azonban a Szovjetunió által támogatott kommunisták „szalámitaktikája” eredményeként Rákosi Mátyásék svájci tartózkodása alatt 1947-ben lemondásra kényszerítették.
Svájci emigrációjából végül az USA-ban telepedett le. Sorstársaival együtt csatlakozott a kelet-európai antikommunista emigrációhoz, és megalapították a Szabad Európa Bizottságon belüli Magyar Nemzeti Bizottmányt és a Rab Európai Nemzetek Szövetségét. Nagy Ferenc egykori miniszterelnöki rangját és „autentikusságát” kihasználva igyekezett az USA kormányzati, titkosszolgálati támogatásával a magyar érdekeket a hidegháború világpolitikai porondján érvényesíteni. A kényszerű emigrációból hamarosan komoly világpolitikai manőverezés lett a háború után átalakuló világban. A magyar emigrációs érdekek érvényesítésére rendkívüli lehetőséget kínált az afroázsiai dekolonizáció.
Szovjet gyarmatosítás és az afroázsiai dekolonizáció
Nagy Ferenc 1954–55 között tett, az Ázsia Alapítvány (azaz a CIA) támogatta ázsiai körútjai során sikeresen meggyőzött egyes újonnan felszabadult gyarmati országokat, hogy ítéljék el a „szovjet gyarmatosítást” az 1955-ben Bandungban rendezett első afroázsiai konferencián, amely az „El nem kötelezett országok” mozgalma és a „Harmadik világ” kialakulásának a legfontosabb politikai előzménye volt. A magyar antikommunista emigráció ezt a globális propagandát folytatta az 1956-os forradalom és a tervbe vett 1965-ös második afroázsiai konferenciára készülve is. Nagy Ferenc sikerrel elérte, hogy a „szovjet gyarmatosítás” – ha csak egy is ideig – a globális kolonializmus kritikájának részévé váljék.
A magyar kisgazdapárti politikusokat, népi írókat és falukutatókat („népiek”) az emigráció megváltozott helyzete arra kényszerítette, hogy a nemzeti keretek között elgondolt agrárreform-elképzeléseiket és politikai programjaikat az afroázsiai dekolonizáció és a hidegháború geopolitikai kontextusában értelmezzék újra. Nagy Ferenc a „parasztkérdés”, a népi populizmus és az agrárreform „magyar modelljét” a Nemzetközi Parasztunión keresztül igyekezett a Harmadik világ számára relevánssá tenni, és egy ázsiai falukutatással foglalkozó kutatóközpont megalapítását sürgette.
Nagy Ferenchez hasonlóan Kovács Imre kisgazda népi író és falukutató az ázsiai körútjai után az USA külpolitikai támogatásával 1960-ban egy dél-amerikai agrárreformokkal foglalkozó kutatóintézetet alapított, amelynek politikai célja a kommunista „kubai minta” terjedésének visszaszorítása volt. Mindketten párhuzamot vontak a magyar vidék történelmi problémái és Harmadik világbeli tapasztalataik között, illetve a nyugatival szembeni „sajátos” kelet-európai látásmódjuk és a magyar tudásuk relevanciája mellett érveltek.
Versengő kolonializmusok és a népi mozgalom globalizálódása
A kutatás arra kérdez rá, hogy a magyar emigráció hogyan vont párhuzamot az antikoloniális diskurzuson keresztül a kelet-európai és az afroázsiai „gyarmati” helyzet és fejlődéstörténet között, hogyan érvelt a magyar pozíció relevanciájáért a Harmadik világban. Végül a kutatás tágabb perspektívában bemutatja, hogy az emigráció korai sikerei és az afroázsiai dekolonizáció hidegháborús geopolitikai kényszerei (például az 1956-os forradalom leverése miatti „magyar kérdés” afroázsiai szavazatainak jelentősége az ENSz-ben) hogyan befolyásolták az államszocialista oldal nyitási kísérleteit a posztgyarmati világ felé.
Az államszocialista Magyarországon Bognár József egykori kisgazdapárti politikus a kádári nyitáspolitikát támogatva 1962-ben elkészítette Ghána első hétéves tervét és megalapította az MTA Afro-Ázsiai Kutatóközpontot (1963). A Harmadik világnak nyújtott gazdaságfejlesztési tanácsadásból szerzett tapasztalatok az agrárreform és az exportorientált növekedés terén hatottak az Új Gazdasági Mechanizmus (1968) reformtörekvéseire. Az emigráció és az államszocialista szakértők esetében egyaránt a magyar agrárreform tapasztalatai, a két világháború közötti birtokviszony-problémák és vidéki szegénység felszámolásának törekvései és az ezekhez kapcsolódó modernizációs tervek szolgáltak az ázsiai, afrikai és dél-amerikai parasztkérdés megoldásaként, a tudás „lefordításának” alapjaként.
Az összehasonlító elemzés rámutat, hogy az antikoloniális szolidaritásért folytatott versengés során a kommunista és az antikommunista felek hasonló történelmi, politikai és strukturális párhuzamokat vontak Magyarország és a Harmadik világ között, és ez mindkét oldalon elvezetett a szaktudásuk és a politikai vízióik globalizálódásához. Kelet-Európa pedig ezzel a gyarmatosítás és a dekolonizáció történelmének részévé vált.
A téma jelentősége
Az afroázsiai dekolonizáció és a Harmadik világ történelmének mára igen tekintélyes nemzetközi szakirodalma van, de a „szocialista globalizációt” és az államszocialista „keleti blokk” Harmadik világbeli kapcsolatait csak az utóbbi évtizedben kezdték el érdemben feldolgozni (pl. Mark et al. 2020), míg a kelet-európai emigráció Harmadik világbeli tevékenysége máig alapvetően feltáratlan (Kádár Lynn 2013, Mazurkiewicz 2013a, 2013b, 2019). Kivételt képez Anna Mazurkiewicz (2020) legújabb könyve, ám a magyarok Harmadik világbeli tevékenységét e kötet is csak elnagyoltan tárgyalja. A magyar antikommunista emigrációnak az államszocialista törekvésekkel való összehasonlító elemzésére még senki sem tett kísérletet.
A kutatás elméleti innovációja, hogy a globális és transznacionális történetírás és a posztkoloniális irányzat kurrens irányzatait alkalmazva a magyar történelmet a globális kolonializmus részeként értelmezi újra. Ez a megközelítés a hazai és a nemzetközi szakirodalomból teljesen hiányzik. A kutatómunka ezidáig feltáratlan dokumentumokon keresztül dolgozza fel hazánknak a történész szakma által méltatlanul elfeledett történelmi fejezetét, és a magyar és nemzetközi tankönyvek átírását sürgeti.
A kutatás rámutat arra, hogy a magyar disszidensek politikai eszméi (pl. kereszténydemokrácia, „szovjet gyarmatosítás”) hogyan hatottak a rendszerváltás utáni politikai gondolkodásra, és nemzeti történetünkbe visszakapcsolná korábban politikai okokból elfeledett diaszpóránk történetét. Az adatbázisba gyűjtött, digitalizált anyagok jelentősen lendítenének a hazai emigrációkutatás fejlődésén is.
A projekt diplomáciai jelentőségű. Nagy Ferenc egykori magyar miniszterelnök tevékenységének feldolgozása erősítené a magyar-amerikai kapcsolatokat, és hozzájárulna az 1956-os forradalom és a Szent Korona hazahozatalának jobb megértéséhez is (utóbbi ugyanis Nagy Ferenc közbenjárásának is köszönhető). Emellett a téma magyar szempontból jelentősen hozzájárulna a nemzeti szuverenitásról és a gyarmatosítás emlékezetpolitikájáról zajló jelenlegi politikai vitákhoz az Európai Unióban és a világban.
A szerző 2022 során James Mark és Apor Péter történészekkel monográfiát készít elő a Cambridge University Press kiadó számára, amely az 1989 After 1989 és a Socialism Goes Global nemzetközi kutatóprojektek 5 éves kutatására támaszkodik. A kötet Magyarország 20. századi kapcsolódásait vizsgálja a kolonializmus, antikolonializmus és dekolonizáció globális történelmében. Ennek a jelen kutatási téma is része.
A projekt diplomáciai jelentőségű. Nagy Ferenc egykori magyar miniszterelnök tevékenységének feldolgozása erősítené a magyar-amerikai kapcsolatokat, és hozzájárulna az 1956-os forradalom és a Szent Korona hazahozatalának jobb megértéséhez is (utóbbi ugyanis Nagy Ferenc közbenjárásának is köszönhető). Emellett a téma magyar szempontból jelentősen hozzájárulna a nemzeti szuverenitásról és a gyarmatosítás emlékezetpolitikájáról zajló jelenlegi politikai vitákhoz az Európai Unióban és a világban.
A szerző 2022 során James Mark és Apor Péter történészekkel monográfiát készít elő a Cambridge University Press kiadó számára, amely az 1989 After 1989 és a Socialism Goes Global nemzetközi kutatóprojektek 5 éves kutatására támaszkodik. A kötet Magyarország 20. századi kapcsolódásait vizsgálja a kolonializmus, antikolonializmus és dekolonizáció globális történelmében. Ennek a jelen kutatási téma is része.
Hivatkozások
Kádár Lynn, K. (szerk.)(2013): The Inauguration of Organized Political Warfare: Cold War Organizations and the National Committee for a Free Europe. Helena History Press.
Mazurkiewicz, A. (szerk.)(2013a): Transatlantic Migrations. (East Central Europe in Exile, Volume 1.) Cambridge Scholars Publishing.
Mazurkiewicz, A. (szerk.)(2013b): Transatlantic Identities. (East Central Europe in Exile, Volume 2.) Cambridge Scholars Publishing.
Mazurkiewicz, A. (szerk.)(2019): East Central European Migrations During the Cold War: A Handbook. De Gruyter.
Mazurkiewicz, A. (2020): Voice of the Silenced Peoples in the Global Cold War: The Assembly of Captive European Nations, 1954–1972. De Gruyter.
Mark, J., Kalinovsky, A. M., Marung, S. (szerk.)(2020): Alternative Globalizations: Eastern Europe and the Postcolonial World. Indiana University Press.
Kádár Lynn, K. (szerk.)(2013): The Inauguration of Organized Political Warfare: Cold War Organizations and the National Committee for a Free Europe. Helena History Press.
Mazurkiewicz, A. (szerk.)(2013a): Transatlantic Migrations. (East Central Europe in Exile, Volume 1.) Cambridge Scholars Publishing.
Mazurkiewicz, A. (szerk.)(2013b): Transatlantic Identities. (East Central Europe in Exile, Volume 2.) Cambridge Scholars Publishing.
Mazurkiewicz, A. (szerk.)(2019): East Central European Migrations During the Cold War: A Handbook. De Gruyter.
Mazurkiewicz, A. (2020): Voice of the Silenced Peoples in the Global Cold War: The Assembly of Captive European Nations, 1954–1972. De Gruyter.
Mark, J., Kalinovsky, A. M., Marung, S. (szerk.)(2020): Alternative Globalizations: Eastern Europe and the Postcolonial World. Indiana University Press.